2014.
június 2-án reggel az V. és VI. évfolyam tanulói a bogyai
vasúti megállóban gyülekeztünk, hogy az osztálykirándulást ezúttal izgalmas és
hasznos élettapasztalattal gazdagítsuk.
Az
osztályfőnökök javaslatára vonattal indultunk útnak, hogy kipróbáljuk az oly
gyakran megcsodált Regio Jet
új vagonjait. Rögtön meg is tapasztaltuk a reggeli zsúfoltságot, hiszen
a reggeli vonat tele volt diákokkal, akik nem épp illedelmes módon, de
táskáikkal is ülőhelyeket foglaltak el. Ahogy megérkeztünk az állomásra, Tallósi tanító néni elmagyarázta a menetrendet, a
vonatozás alapvető tudnivalóit, majd megkerestük a hazafelé
legmegfelelőbbnek tűnő járatot. Utunkat gyalog folytattuk tovább, a városban
haladva Krascsenics tanító nénivel felelevenítettük
közlekedési ismereteinket, mert bizony kikérdezett bennünket, felismerjük-e még
a táblákat. Kisétálva a városból egy gyönyörű szántóföld mellett vitt az
utunk, ahol a zöldellő búza piros pipacsoktól virított. Néhányan csokrokba
szedték a tarka mezei virágokat, melyek közül a pipacsot,
a kamillát és a lila lóherét tudtuk csak megnevezni. A Holdas lovastanyára érve egy gyönyörű, rovásírással díszített székely
kapu fogadott bennünket, de felismertük a gémeskutat is, melyet az
útközben látott kerekes kúttal össze is hasonlítottunk. Egy sátorban
lepakoltunk, majd vendéglátóink közül Gábor tartott egy kis rendhagyó
történelemórát a magyar és hun jelképekről, fegyverekről. Nagyon hasznos
dolgokat tudtunk meg, melyeknek biztosan hasznát vesszük még a magyar- és
történelemórákon. Az előadás után csoportokra oszlottunk, mehettünk lovagolni,
íjazni vagy focizni. Csatlakozott hozzánk az osztályfőnökünk is, Katika tanító
néni. Lovaglás közben megismerkedtünk Matyival és Nárcisszal, a két paripával,
gazdáik pedig barátságosan elbeszélgettek velünk, míg lovainkat vezették. Aki
ügyesebb volt, egyedül lovagolhatott. Az íjászkodás
két csoportban zajlott, egy nyúlra és egy medvére lehetett célozni, melyek
persze faragott céltáblák voltak. Miközben sorakoztunk, a fiúk rögtön
felismerték a kiskapus focipálya lehetőségeit, és azonnal csapatokra oszlottak.
A többiek közben a tűzhely köré ülve különféle vicces játékokkal szórakoztatták
egymást. Az íjazás után kipróbálhattuk a hatalmas trambulint is, melyben
kettesével ugrálhattunk, történt is egy-egy gatyarepesztő baleset… Akik még
mindig nem találtak maguknak tennivalót, azok a fűben elhelyezkedve tanulhatták
meg a körömfonást és a csomózást, így karkötőket készíthettek maguknak nemzeti
színű fonalakból. Közben már meg is
éheztünk, hiszen a kemence felől folyamatosan felénk hozta a szél az
ínycsiklandó illatokat. Választhattunk magyaros pizza és langalló, vagyis
kenyérlángos között. Nagyjából fele-fele arányban választottunk. Ebéd után
körbeülve játszottunk „Felelj vagy merj!” játékot, majd aki akart, ismét
felülhetett a lovakra, vagy íjazhatott még, csiszolva tudását. Találtunk egy
kis játszóteret is házikóval, ahová többen préselődtünk be, mint illett volna… Két
órakor elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és a közeli zsiliphez sétáltunk a
patakparton, ahol már várt ránk a városi kisvasút. Azt hittük, hogy csak a mi
Komáromunkat utazzuk körül, de a határon átkelve legalább fél órán keresztül a
magyarországi Komáromban bolyongtunk. Elképesztő volt látni, milyen hatalmas
területen is húzódik a várost körülölelő várfal! A vonatozás végállomása a
Klapka tér volt, ahol fagyival a kezünkben megtekintettük az Európa-udvart,
majd egy kis uzsonnázás után elindultunk a vasútállomás felé.
Remek
időben, remek kirándulásban volt részünk, így végül jókedvűen, bár kicsit
fáradtan értünk haza a vonattal, melyen hazafelé kényelmesen, ülve utazhattunk
ötödikesek és hatodikosok egyaránt.
A VI. osztály tanulói