Lakszakállas – Alapiskola - 2014. április 16.

Bolygónk nemzetközi világnapja április 22-e, melynek alkalmából minden évben mi is igyekszünk valami hasznosat tenni. Az idei tanévben az újrahasznosítás lett a jelszavunk, ennek jegyében szervezték meg tanáraink április 16-ára a Föld napját a lakszakállasi Alapiskolában.

Már előző nap ráhangolódtunk a legégetőbb problémára, a hulladékgyűjtésre, hiszen egész nap papírgyűjtés zajlott. Nagy örömünkre a szülők és rokonok már számítanak rá, ezért szorgosan gyűjtögetik tanulóinknak szelektálva a papírhulladékot. Versennyel is ösztönöznek bennünket, hiszen a győztes osztály és a legtöbbet összegyűjtött tanulók szeptemberenként jutalomkiránduláson vehetnek részt.

Április 16-án a húsvéti szünet előtti napon senkinek sem volt unalmasnak mondható az iskolai élet. Reggel az osztályok a folyosókra rakodtak ki, és saját kezűleg tapasztalhatták, mi is az újrahasznosítás. Műanyag palackokból készítettek sámlit, nyuszit, teknősbékát, virágtartót, robotot és különféle dísztárgyakat. Feleslegessé vált gombokból, kupakokból szebbnél szebb műalkotásokat, képeket ragasztgattak össze, a kiürült öblítős dobozokból babaházak készültek. A tízórai után az osztályok szétváltak, és elindultak a falu környékére szemetet szedni. Ezalatt a 8-9. osztályos tanulók gumiabroncsokból készítettek virágtartókat, a régi üvegház betonozott alapjaiból homokozót, de átfestették a már csak vázaiban megmaradt cserepados bódékat is, melyekre hamarosan új tető és pad is kerül majd.

Szemétszedés közben szembesültünk azzal, amit a felnőttek hiába magyaráznak, miért is ne dobjuk ki a műanyag zacskókat, édességek csomagolópapírjait a bokrok alá. Miközben kesztyűs kezünkkel fel kellett szedni a fák és bokrok alól a rengeteg hulladékot, rájöttünk, hány éve is heverhetnek ott, és vajon hány évbe kerülne, mire lebomlana. Saját magunk tapasztalhattuk meg, hogy míg a papír szétesett, addig a műanyag, a nejlon, a vas és az üveg évtizedekig ott heverhet érintetlenül. Az állatokat is megsajnáltuk, hiszen a környéken rengeteg a fácán, őz és a nyúl, amelyek beletekeredhetnek az autóalkatrészekbe, drótokba, rugókba, megvághatják talpukat az üvegcserepek, építkezési törmelékek. A rengeteg hulladékot zsákokba gyűjtöttük, majd a kilencedikes fiúk egy traktor segítségével összeszedték, és egy konténerbe hordták. Meglepetésünkre a 2 órás szemétszedés alatt egy egész konténert púposra töltöttünk. Értetlenkedve, kínosan nevetgélve raktuk meg a zsákokat, hiszen nem értettük a felnőtteket, miért nem képesek a hulladékot a megfelelő helyre rakni, mint például a kukába vagy a szemétlerakó telepekre, melyekhez sokszor csak pár métert, esetleg pár száz métert kellene megtenniük.

Szerintünk nagyon hasznos volt ez a különleges nap, mert ugyan fáradtak voltunk, az idő is lehetett volna kellemesebb, de úgy éreztük, tettünk valami fontosan, hasznosat a környezetünkért. Reméljük, a gyerekek többsége jól megjegyezte ezt a napot, és legközelebb a lustaságát is legyőzi majd, amikor a kukáig kell vinnie a hulladékot. (képek)

A 7. osztály tanulói