Osztálykirándulás – 6.,7. osztály

Szent Antal, Selmecbánya

2007.6.26.

Reggel fél nyolckor indultunk az osztálykirándulásra. Mindenki elfoglalta a helyét, a tanító bácsik még egy utolsó létszámellenőrzést tartottak, felzúgott a busz motorja és már indultunk is.

A kirándulásunk első tervezett megállója Nagysallón volt. Itt megtekintettük az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik legnagyobb ütközetében elesett hős honvédek emlékművét. Az emlékmű megtekintése után Szent Antal volt a következő megállóhely. Pontban tizenegyre már az ottani híres kastély kapualjában álltunk. Itt megtekintettük a Koháry illetve a Coburg család által lakott, szépen felújított szobákat. Híres családokról van szó, a Coburgok még bulgár cárt is adtak a történelem során. A kiállítás másik felében megtekintettük a földszinten található vadásztárlatot. Gyönyörű trófeákat láttunk. Mindenki érdeklődéssel nézte az állatpreparátumokat. Legnagyobb érdeklődés a közel két méteres, kitömött harcsát övezte. Az egyik horgásztrófeára kiváltképp büszkék voltunk, mivel az említett dévérpreparátum a falunk határában lévő Zsemlyékesből származik. Még elsütöttünk néhány fényképet a kastély udvarán, és már indultunk is tovább Selmecbányára, ahol ízletes ebéd várt bennünket. Siettünk gyorsan megenni a kirántott sajtot, hogy minél hamarabb indulhassunk a közeli bányamúzeumba.

Amíg a tárnába való lebocsátásra vártunk, megtekintettük a vásárlással egybeköthető ásványkiállítást. Nekünk sikerült a vásárlásra fektetni a hangsúlyt, szinte kivásároltuk őket. Csak a 46000 koronás óriás ásvánnyal „nem bírtunk”. A tárna is érdekes volt. Bemenetel előtt mindenki fejvédő sisakot és vízhatlan köpenyt kapott. Jól néztünk ki, de legjobban a Pok tanító bácsinak állt. Mindenkit fényképen is megörökítettünk (kép, kép). A bányában megtekinthettük a régmúlt, illetve a közelmúlt bányászati technológiáját. Körülbelül négykor indultunk hazafelé.

Élményekkel gazdagon, de a fáradtság miatt kissé megkönnyebbülve érkeztünk haza.