,,Töltsék el szívünk száz ég gyönyörei,

Nem boldog, míg titkát nem tudja valaki!”

(Moliére)

Idén a Lakszakállasi Magyar Tannyelvű Alapiskola 5. és 6. osztálya Tajovon kirándult. 2006. május 25-én, csütörtökön reggel, fél nyolckor indultunk el az iskolánk előtti buszmegállóból. Mindenki nagy csomagokkal érkezett. Valamennyiünket szüleink, nagyszüleink, rokonaink, ismerőseink kísértek ki. Minden tanuló helyet foglalt a buszban. Utoljára kaptunk néhány jókívánságot az igazgatónőnktől, Kosár Mónikától is. Lassan a busz motorja énekelni kezdett, majd a  kerekek elindultak. Az úton beszélgettünk és figyeltük a tájat.

Körülbelül kilenc órára megérkeztünk Nyitrára, ahol megtekintettük a nyitrai várat. Ma már főleg a katolikus egyház használja. A kilátás fentről nagyon szép volt. Láttuk a Zobort, ahol már a második osztályban is jártunk, de mintha minden alkalommal szebb és szebb volna. Miután szétnéztünk, megtízóraiztunk az autóbusz árnyékában. Fél tizenkettőkor elindultunk Besztercebánya felé. Az úton mindenki csodálta a sok hegyet és dombot. Besztercebányán, a Tesco-nál megálltunk és csoportokra osztódtunk. Mindenkinek volt egy órája körülnézni és vásárolni. Amikor eltelt a vásárlásra szánt idő, a bejáratnál találkoztunk. Felültünk a buszra, majd újra elindultunk, de most már Tajov felé tartottunk. Lassan megérkeztünk a kitűzött célhoz, a tajovi Lesák hotelhez. Az osztályfőnökeink elosztották a szobákat, amit egy kis vitával megoldottunk. De a végén mindannyian elégedetten indultunk a szobáinkba. Körülnéztünk, megismerkedtünk szobáinkkal és kipakoltunk. Vacsora után elindultunk a környék felderítésére. Túráztunk egyet, fényképeztünk, majd ezt követően visszaindultunk a hotelunk felé. A tanító bácsik tájékoztatót tartottak arról, hogy mit is tehetünk a szabad program alatt. Valakik labdáztak lent a pályán, valakik meg a szobájukon beszélgettek, szórakoztak. Nagy meglepetésünkre biliárdasztal, csocsó, léghoki és a fiúknak autós játék is volt a bár mellett. Egyből megszálltuk a termet és játszani kezdtünk. Elment az idő és eljött a lefekvés ideje. Nagy nehezen késő éjjel ,,elaludtunk“ és már kora hajnalban fent voltunk. Mindenkinek szokatlan volt a hely. Pénteken reggel felkeltünk, mindenki elvégezte a reggeli teendőit és elindultunk Besztercebányára, ahol megtekintettük a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumot. Láttunk itt vadászrepülőgépet, amelyet Trencsénben, 1944-ben javítottak. Továbbá láttunk még tankokat, ágyukat és fegyvereket is. Néhányan felmásztak a tank tetejére is. Megtekintettük Jozef Jankovič, szlovák szobrász alkotását, amely a nemzeti felkelés eseményeire emlékeztet. Besztercebánya egyik terén láttuk az Ave Maria szobrot. A templom kolompjai zenélni kezdtek fél tizenegykor. Gyönyörű zenét hallottak füleink. Ebédre visszaérkeztünk a szállodához és megebédeltünk. Délután túráztunk, amitől egészen kifáradtunk. Megvacsoráztunk és a szabad program alatt ismét azt tehettünk, amit akartunk. Legtöbben a hotel melletti sportpályán fociztak és kosárlabdáztak. Elérkezett újra a lefekvés ideje. Mindenki nagyon gyorsan elaludt.

Szombat reggel felkelvén szerintem sokan végiggondolták a kirándulás élményeit, és még maradtak volna, köztük én is. Reggeli után mindenki gondosan elcsomagolt, összerakodott a szobán és elhurcolkodott a buszhoz. Bajcsi Barnabás és Kovács Béla tanító bácsi átnézte a szobákat, leadták a kulcsokat és ők is berakodtak a buszba. Kovács Andrea tanító néni elmondta a hazautazás tervét s bementünk ebédelni. Elbúcsúztunk a szállástól és mindenki nagyot sóhajtva felült a buszra. A tanító néni megszámolt bennünket és újra elindultunk a malonyai arborétumhoz. Körülnéztünk a növények közt, élveztük a kirándulás utolsó perceit. Még legutoljára felszálltunk a buszra, de a cél most már Gellér, Bogya, Lakszakállas és Szilas volt. Amikor a táj ismerőssé kezdett válni, mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, hogy baleset nélkül hazaérkeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Szerintem ez a kirándulás jobban összehozta az 5. és a 6. osztályt. Új barátságokat kötöttünk, jobban megismertük egymást és megismertünk egy új tájat is.

Bartalos Ildikó

6. osztályos tanuló